Az önismeret arra irányul, hogy ezeket a kérdéseket minél alaposabban meg tudjuk válaszolni. Személyiségünkkel kapcsolatos tudásunk gyarapításával, szélesítésével ugyanis elősegítjük az emberi kapcsolatokban, így magában az életben való pozitív forgolódásunkat.

Az önismeret szintjei:

• A felszín: milyen adottságaink, képességeink vannak, mik a céljaink, milyen az akaraterőnk, kitartásunk.

• Mélyebb szint: milyen élmények, történések alakították ki jelenlegi viszonyulásainkat, érzéseinket, honnan erednek és mire irányulnak indítékaink, vágyaink, viselkedésünk mennyire van összhangban szándékainkkal, céljainkkal.

• Társas szint: hogyan tudok megfelelni az irányomban támasztott követelményeknek és elvárásoknak, milyen hatást váltok ki másokból, hogyan látnak engem mások, mennyire egyezik az a kép, amit mások rólam alkotnak, azzal, amit én önmagamról kialakítottam.

Az önismeret tehát azt jelenti, hogy áttekintésünk van a saját személyiségünk összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintésünk van viselkedésünek mozgató rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéljük meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepünket, hatásunkat.

Az önismeret gyarapításának módjai

• Társas kapcsolatainkból származó visszajelzések, melyek „tükör” gyanánt szolgálhatnak számunkra.

• Önmegfigyelés: viselkedésünk, motivációink megfigyelése és kiértékelése.

• Önismereti csoportokban való részvétel.

• Pszichológiai ismeretek gyarapítása által.

Önmagunkról alkotott elképzelésünket énképnek nevezzük, melynek az összetevői a következők:

• Testkép: a testi jellemzőink összessége.

• Morális énkép: erkölcsi tulajdonságaink összessége.

• Individuális énkép: személyiségünk jellemzői.

• Családi énkép: ahogyan a család értékelése alapján látjuk magunkat

• Szociális énkép: ahogyan szűkebb és tágabb környezetünk értékelése alapján látjuk önmagunkat.

Énképünk tekinthető önértékelésünk alapjának, mely pozitív vagy negatív irányba egyaránt fejlődhet. Kialakulása elődlegesen a szülők nevelés által gyakorolt hatásától függ, hiszen egy pozitív, támogató, szeretetteljes családi légkör nagymértékben elő tudja segíteni a pozitív önértékelés kialakulását. Az ilyen személyiség jeggyel rendelkezők jó viszonyra törekszenek környezetükkel, képesek a konfliktusokat elsimítani, és jól be tudnak illeszkedni egy közösségbe.

A feszült légkörű, kritikus családokban, ahol a büntetés és a hibák hangsúlyozása dominál, sokkal nagyobb eséllyel alakul ki a gyermekben negatív önértékelés. Az ilyen én képpel rendelkezők felnagyítják saját gyengeségeiket, érzékenyek a környezet negatív jelzéseire, védekezésre és támadásra készek, nehezen alkalmazkodnak.

(Részleges forrás: Keményné Dr. Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába)