 |
|
| A hüvelyváladék szaga |
|
Az óránként mintegy 1-2 grammnyi hüvelyváladék mennyisége és vegyianyag-tartalma a menstruációs ciklus során jellemző módon változik.
|
|
hirdetés
E változást a női nemi hormonok (az ösztrogén és a progeszteron) idézik elő, melyek nem egyforma töménységben lelhetők fel a vérben a havi vérzés különböző szakaszaiban. Hatásukra a tüszőrepedésig vizesebbé, utána nyákosabbá válik a hüvely váladéka.
A hüvelyi váladék – egyéb testváladékokhoz hasonlóan – javarészt (92-97 %-ban) vízből áll, ezenkívül különféle szervetlen és szerves anyagok vannak benne. A legnagyobb mennyiségben előforduló összetevői a mucinok (szénhidráttartalmú fehérjék), rajtuk kívül az egyszerű cukrok és a cukoraminok a leggyakoribb alkotórészei. Az a kevés glikogén (állati keményítő), ami föllelhető benne, a szintén jelen lévő bontó enzim hatására könnyen lebomlik szőlőcukorra.
A hüvely váladékában sejtek is vannak, hiszen a petevezeték, a méh és a hüvely faláról leváló sejtek a nemi utakból kiürülő nedvvel hagyják el a testet. A víz és a szervetlen vegyületek szagtalanok, a különféle szerves anyagok (lipidek, szénhidrátok, aminosavak és fehérjék) baktériumos bomlásakor azonban – látjuk majd – szaganyagok is létrejönnek. Tehát a hüvely sohasem csíramentes! Még a szülőutakon világra jövő újszülött lányoké sem: a szülés folyamán ugyanis az anya hüvelyében élő mikrobákkal befertőződik. Mivel az anya hüvelyében sokféle – az életműködéseihez oxigént igénylő (aerob) és oxigént nem igénylő (anaerob) – baktérium találja meg életfeltételeit, az újszülött hüvelyében vegyes baktériumflóra telepszik meg. Hogy a mikrobákból melyek maradnak életben, és kezdenek szaporodni, az a hüvelyi környezet viszonyaitól, elsősorban a vegyhatásától (a pH-tól) és a baktériumok számára nélkülözhetetlen tápanyagok mennyiségétől függ.
Az újszülöttek és a kiscsecsemők hüvelyváladékának savas a kémhatása, mert a glikogén lebomlásakor képződő szőlőcukorból elég sok tejsav keletkezik. Ebben a folyamatban a Döderlein-bacilusoké a főszerep, de a glikogénből enzimek hatására is képződhet tejsav. Mihelyt azonban a glikogén mennyisége megcsappan, a hüvelyi váladék vegyhatása semlegessé, sőt enyhén lúgossá válhat, s ekkor a savanyú vegyhatást kedvelő Döderlein-bacilusok háttérbe szorulnak. A helyüket egyéb mikróbák, egyebek között kórokozók veszik át. Természetszerűleg nemcsak a glikogéntartalom megcsappanásának, hanem egyéb tényezőknek is szerepük van abban, hogy a kórokozók támadásba lendülnek. Még szerencse, hogy a hüvely nem teljesen védtelen velük szemben. Az egytucatnyi aminosavon, jó néhány enzimen, enzimgátló anyagon és egyéb feladatú fehérjén kívül védőanyagok is vannak a hüvely váladékában. Ezeknek az a feladatuk, hogy féken tartsák a mikróbákat, és elpusztítsák a kórokozó baktériumokat. Erre már csak azért is szükség van, mert a hüvelyi váladék vegyhatásának a módosulásakor – mondottuk – más és más baktériumok számára lesz eszményi ez a tápfolyadék.
Gázkromatográfiás vizsgálatokkal több, mint félszáz szerves illatanyagot mutattak ki a hüvelyváladékból. Az illatanyagok alapján az egészséges nők két csoportba sorolhatók. Egyrészüknek a hüvelyváladékában sok nyílt szénláncú szerves sav van, a többiekéből ezek a savak – az ecetsava és a tejsav kivételével – többé-kevésbé hiányoznak. Minthogy ezeknek a savaknak és még néhány vegyületnek meghatározó szerepük van a hüvelyi váladék szagának az alakításában, nem véletlen, hogy a „savtermelő” nők váladékának erősebb és jellegzetesebb (sajtra emlékeztető) a szaga, mint a savakat nem, vagy csak kis mennyiségben termelő nőknél. Ez utóbbiak hüvelyi váladékának a szagát jobbára a tejsav határozza meg, s leginkább a megsavanyodott tejére vagy a joghurtéra emlékeztet.
A hüvelyi váladék szaga a menstruációs ciklus 9-15. napján és a havi vérzés idején a legerőteljesebb. De míg az előbbi időszakban nem kellemetlen a váladék szaga, a havi vérzés idején vett váladék nem éppen a legkellemesebb illatú. Legalábbis ez derült ki abból a felmérésből, amelynek során hetvennyolc emberrel szagoltatták meg a menstruációs ciklus különböző szakaszaiban vett hüvelyi váladékokat.
Gyakran hallani azt is, hogy a nemi izgalom módosítja a hüvelyi váladék szagát. Ez azonban csak a tekintetben igaz, hogy a nemi szerv tájékának erősebb lesz a szaga ( a nemi izgalom hatására ugyanis nő a hüvelyi váladék mennyisége, s az valósággal „kioldja”, a hüvelybemeneten kívülre is kicsurgatja a hüvelyi váladékot), mert a nemi izgalom és aktus során egyetlen olyan anyag sem jelenik meg a váladékban, amely új illattal gazdagítaná a szaganyagskálát.
A hüvelyi váladék szagát – mondottuk – jobbára a baktériumok tevékenysége idézi elő. Ezt bizonyítja. Arról azonban vitatkozni lehet, hogy mi a kellemes és a kellemetlen, mert ami az egyik embernek rossz szagú, az nem okvetlenül egy másik számára is az.
A hüvely és a külső nemi szervek gyulladásait gyakran kíséri fokozott váladékozás, s ennek jellegzetes szaga lehet. Ezt elsősorban aminok idézik elő, de ezek nyomban eltűnnek, mihelyt a kórokozót sikerült kiirtani a hüvelyből. Savas vegyhatás eseté nem érződik az aminok szaga, lúgos vegyhatás esetén ellenben halszagot árasztanak. Ez akkor is bekövetkezik, amikor lúgos vegyhatású sperma jut a hüvelybe.
(Dr Saly Sándor – Dr. Pécsi Tibor: Amit a nőknek tudni kell!)
|
Nőgyógyászat 