Apróbojtorján, Párlófű, közönséges Párlófű gyógyhatása | DR IMMUN.com

Apróbojtorján, (Agrimonia eupatoria)

Párlófű (közönséges) 

Gyógyhatása

Az apróbojtorján teájának fogyasztása segít megszüntetni a hasmenést, a nehéz emésztést és az étvágytalanságot. Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással is rendelkezik.  Rendszeres fogyasztásával kezelhető a vese-és a hólyaghurut. Serkenti az epe- és a májműködést.

 

Felhasználás külsőleg

Mandulagyulladás és torokgyulladás esetén ajánlott az erős főzetével való öblögetés. Gyógyítja a szájüregben található sebeket. A csecsemőkori szájpenész orvoslója. A közönséges párlófűből készíthető arclemosó segít helyre hozni a zsíros, pattanásos, gyulladt arcbőrt. A párlófűből készült borogatással remekül lehet kezelni a bőr égési sérüléseit, a rándulásokat és a ficamokat. Ülőfürdőként való használata ajánlott reumás panaszokra, aranyérre. A kozmetikai ipar is felhasználja pl. szájvizek, kenőcsök, hajszeszek készítése.
 

Állapotok, amelyekben ajánlott

• mandulagyulladás
• torokgyulladás
• hólyaggyulladás
• vesemedence-gyulladás
• epepangás
• epekő
• gyomorhurut
• hasmenés
• gyomorhurut
• bélhurut
• aranyér
• ekcéma
• pikkelysömör
• szájpenész
• bőrgyulladás
• keringési zavar
• magas vérnyomás
• vastagbélgyulladás
• veseproblémák

 

Apróbojtorján tea készítése

Forrázzon le 150 ml vízzel 0,15 dkg apróbojtorjánt. Szűrje le a kapott teát és naponta 2-4 csészével fogyasszon belőle!

Vastagbélgyulladás elleni párlófű tea: Tegyen kb. 8 grammnyi drogot 250 ml vízbe, majd főzze a keveréket 5 percen keresztül. A főzést követően 15 percet hagyja állni a teát, majd szűrje le. Naponta 3-5 alkalommal javasolt a bevitele, lehetőleg cukor nélkül.

Apróbojtorjánból készíthető öblögető főzet: Rakjon 1-1,5 dkg szárított párlófüvet negyed liter forrásban lévő vízbe.

Bőrgyulladások kezelésére alkalmas közönséges párlófűből készült borogatás: Negyed liter vízhez adagoljon hozzá 5 evőkanál közönséges párlófüvet, majd forralja fel a kapott egyveleget. Várjon addig, ameddig a főzet kihűl, és szűrje le a keveréket. Naponta maximum 5 alkalommal használja borogatásként.

Szájbetegségekre ajánlott keverék közönséges párlófűvel: Készítsen gyógynövénykeveréket 30 gramm közönséges párlófűből, 40 gramm fekete szeder leveléből és 20 gramm zsurlófűből. Vegyen a kapott egyvelegből egy kávéskanálnyit, és kb. 2 dl vízzel forrázza le. Hagyja állni, majd szűrje le, és kihűlt állapotban használja.

 

Mellékhatás, ellenjavallat

Bőrsérülések, gyulladásos betegségek esetén ne fogyasszuk nagy mennyiségben, mert irritálhatja a nyálkahártyát és a bőrfelületet! Székrekedést okozhat, ha az előírt mennyiségnél több kerül a szervezetbe! Emésztési panaszokhoz vezet huzamosabb ideig történő rendszeres bevitele!
 

Apróbojtorján gyógyhatása

Méregtelenítő, vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, hasmenéscsillapító, epehajtó, fertőtlenítő.

Hatóanyagai: katechintípusú cserzőanyagok, citromsav, kovasav, nikotinsav-amid, keserűanyagok, nyomokban illóolajok, antocianinok.

Népies neve: apróbojtorján, kisbojtorján, koldustetű, agrárnyom, Királyné asszony káposztája, hattyúfű, Szent Pál füve, körömfű

Angol neve: common agrimony, sticklewort, church steeples.

Hasznos része: Hivatalos drogként szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a közönséges párlófű virágzó, leveles hajtása (Agrimoniae herba).

 

Apróbojtorján gyűjtése, szedése, tárolása

Gyűjteni lehet a közönséges párlófű szárának felső részén található bimbózó és álterméses részeit. Ezeket a részeket hűvös helyen, vékonyan kiterítve érdemes szárítani.

 

Apróbojtorján története

A közönséges párlófű már az ókor világában is ismert gyógynövény volt. Egy régi ógörög mondában az áll, hogy a párlófű felfedezése Mithridatész Eupatór pontoszi királynak köszönhető, és a növény latin neve is hozzá kapcsolható (eupatoria). De nem csak a görögöknél fordult elő az apróbojtorján, hanem más kultúrákban is. Az ókori Egyiptomban például mágikus erővel ruházták fel, úgy vélték, hogy segítségével elűzhetők a rossz és ártó szellemek, meggátolhatók az ártások és eltéríthetők a negatív energiák.

A magyar nyelvemlékeinkben először a Besztercei Szójegyzékben fordul elő 1395 körül kis boytorian alakban, majd később felbukkan a Schlegeli Szójegyzékben is 1405 körül aprobaytorianként. A magyar írásbeliségben mai alakjában először 1745-ben fordul elő a közönséges párlófű, amelynek előtagja szóképzéssel keletkezett.

Erdélyben sokkal elterjedtebb megnevezései a tüdőfű és a pulmonvirág. Gyakran nevezik még többek között koldustetűnek is, amely nyelvjárási becézés, és szimbolikus jelentés társul hozzá. Ugyanis a közönséges párlófű termése minden felületre rátapadhat (kabát, szőrme), nehezen kiszedhető, és így a terjedése nagyon széles skálán mozoghat. 

 

Botanikai leírása, termesztése

A közönséges párlófű szinte Egész Európában elterjedt, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növény. Szára egyenes, magassága meghaladja az 1 métert, és a felszínét szőrös mirigyek borítják. Szárnyasan összetett szárleveleinek szélei fűrészesek, a levelek alapjául pedig a pálhalevél szolgál. Füzérvirágzattal rendelkezik, a virágok picik, világos sárga színűek, és hamar elhervadnak. Érdekessége a növénynek, hogy kevés rovar érdeklődését kelti fel. Ez azért lehetséges, mert hiányoznak a virágokból a mézfejtők, ami miatt nem termelnek nagy mennyiségű nektárt. A rovarmegtermékenyítés hiányában autogám megtermékenyülésre kényszerül, amit a széthajló bibeszárak és a lehajló porzólevelek segítenek elő. Áltermése, miután elvirágzott, tüskekoszorúvá válik.

Magyarországon a közönséges párlófüvön kívül a szagos párlófű (A. procera Wallr.) fordul elő. A közönséges párlófű kedvelt élőhelyei a tisztások, a rétek és az erdőszélek. Nincs különleges talajigénye, de meghálálja, ha lösztalajon élhet.
A szagos párlófű hazánkban leginkább a Bakonyban, a Pilisben és a Bükkben található meg. Nem kedveli a túlzott meleget, és a közönséges párlófűhöz hasonlóan nem válogat a túlzottan a talajok minősége között, szinte bárhol megterem. 

 

Felhasznált irodalom

Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
Csupor Dezső: Fitoterápia, növényi szerek a gyógyászatban
Kissné Dogossy Éva, Zsoldos Márton: A természet kincseskamrája
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Rácz János: Gyógyhatású növények