Fekete nadálytő gyógyhatása (Symphytum officinale)
Fekete nadálytő gyógyhatása (Symphytum officinale)
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Gyógyhatása
A fekete nadálytő népgyógyászat területén való alkalmazása 2000 éves múltra tekint vissza. Nevében az "officinale" kifejezés azt jelzi, hogy szerepel a hivatalos gyógynövények korai listáján. Ma már azonban nemcsak a népi tapasztalat erősíti meg gyógyászati hatékonyságát, hanem több klinikai vizsgálat is igazolta azt a tényt, hogy e gyógynövény kivonatával ellátott készítmények értékes terápiás segítséget nyújtanak fájdalmas izom- és ízületi panaszok esetén.[1][1] Terápiás tulajdonságai gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatásain alapulnak, mely többek között rozmaringsav tartalmára vezethetőek vissza. Elősegíti a sérült és gyulladt szövetek regenerációját, valamint csonttöréseknél a kallusz (hegszövet) képződését az eltört csontvégeken, melyből az összeforradást létrehozó új csont jön létre.[1][1]
Gyökerének kivonatát a bőrre kenve használják általában zúzódások, reumás fájdalmak, ízületi gyulladások (reumatoid arthritis), duzzanatok, izom- vagy szalaghúzódások, ficamok, rándulások, hátfájás, köszvény, csonttörések, sportsérülések és balesetek, vérömlenyek, valamint egyszerű megerőltetés esetén is.[1][1]
De hatásos köszvényes csomó, csontkinövések, nyaki fájdalom és csonthártyagyulladás esetén is. Fürdővízhez adagolva is redukálja a reumás panaszokat és enyhíti a csontfájást.
A benne lévő allantoin egy olyan anyag, amely serkenti a sejtek képződését, növekedését, emiatt a nadálytő kiváló bőrbántalmak kezelésére. Ezen tulajdonságát felfedezte a szépségipar is, így előszeretettel alkalmazzák a különféle kozmetikai termékekben.
A szem megbetegedéseit képes gyógyítani a nadálytőből készült főzet, így hatásosnak bizonyul a kötőhártya-gyulladás, és egyéb szemsérülések esetén. A főzet mindemellett öblögetőként is felhasználható, eredményesen kezelhetők segítségével a szájnyálkahártya fekélyes sebei, de a megjelenő fájdalmat is csillapítja.
Klinikai vizsgálatok:
Oszteroartritisz - porckopás, mely leggyakrabban a térd, csípő, kéz és gerinc ízületeiben alakul ki - kezelésében próbálták ki klinikai kísérlet keretén belül a fekete nadálytő kivonatát az Oklahomai Állami Egyetem 43 férfi és női (45-83 éves) alanynál. A résztvevők napi háromszor, 6 hétig alkalmazták, és a készítmény hatékonyan enyhítette a fájdalmat és a merevséget a kísérletben részt vevőknél, egyértelműen jobb volt mint a placebó.[1]
Sebgyógyító hatását tesztelték klinikai körülmények között a fekete nadálytő gyökér kivonatának az Utrechti Egyetemen 1990-ben, majd 2007-ben Prágában a Karls Egyetemen és mindkét alkalommal egyértelműen bizonyítottnak találták hatásosságát.[1][1]
Gyulladásgátló hatását vizsgálták ugyancsak klinikai körülmények között akut bokafájdalomban szenvedő betegeknél. A növény kivonatát tartalmazó krémet naponta négy alkalommal alkalmazták 8 napig fájdalom és a bokaödéma csökkentésére, és hatékonyságát határozottan megerősítették a kísérletben résztvevők.[1]
Érdekesség, hogy évszázadokon át használtak növényeket festékek készítéséhez, így többek között a nadálytő levelét is igénybe vették erre a célra, és egy aranysárga színezőanyagot kreáltak belőle.
Felhasználása belsőleg
Tudósok és herbalisták vizsgálják folyamatosan a nadálytő fogyasztásával kapcsolatos információkat, de a vélemények igen erősen megoszlanak belsőleges fogyasztásával kapcsolatban. Régebben alkalmazták gyomor-és nyombélfekély, fekélyes vastagbélgyulladás, gyomorhurut kezelésére, kiújuló hasi fájdalmak megszüntetésére, hasmenésre és székrekedésre, hasmenés, köhögés, orrdugulás, gyulladás enyhítésére és belső vérzés megállítására. Azonban ma már tudjuk, hogy a nadálytő hosszas belső felhasználása negatív következményekkel is járhat a májra nézve, ezért hazánkban, Németországban elsősorban csak a külső felhasználása javasolt.
Fekete nadálytő krém, tinktúra
Állapotok, amelyekben ajánlott
- ficamok
- zúzódások
- véraláfutások
- visszérgyulladás
- ínhüvely gyulladás
- köszvény
- gombás körömfertőzés
- reuma
- érgörcsök
- belső vérzés
- cukorbaj
- bélrenyheség
- nyálkás hurut
- hasmenés
- csonttörés
- pepszinhiány
Fekete nadálytő leveléből készített borogatás: Mossa meg a friss leveleket, majd nyomja szét egy vágódeszkán, és helyezze rá a fájó, beteg testrészre.
Fekete nadálytöves ülőfürdő készítése: Áztasson kb. 5 liter vízben 500 gramm friss, vagy szárított levelet, és áztassa 12 órán át. Másnap forralja fel a keveréket, majd öntse hozzá a fürdővizéhez.
Ellenjavallat
Külsőleg alkalmazzák, belsőleges alkalmazása pirrolizidin-vázas alkaloid tartalma miatt korlátozott! Terhes és szoptató nők számára fogyasztása szigorúan tilos!
Fekete nadálytő gyógyhatása röviden
Fájdalomcsillapító, nyugtató, vérzéscsillapító, szövetregeneráló, gyulladáscsökkentő, szövetszaporító.
Hatóanyagai: Tartalmaz egyebek között fruktánnyálka-anyagokat, alatoin, rozmaringsav, pirrolizid alkaloidok (szimfitin, lycopsamin, intermedin, myoscorpin, lasiocarpine, heliosupine, viridiflorine, echiumine), triterpént, rozmaringsavat, cukrot és inulint. Az alkaloid tartalma a növény részétő, évszaktól, a különböző nadálytő fajonként változhat.
Népies neve: fekete gyopár, összeforrasztófű, madárgyökér, nadálygyökér, sarkosfű, összeplántáló fű.
Angol neve: Comfrey, Prickly comfrey, Rough comfrey, Bulbous comfrey, Tuberous comfrey.
Hasznos része: Hivatalos drogként van feltüntetve a fekete nadálytő levele (Symphiti folium) és a gyökere is (Symphyti radix).
Fekete nadálytő gyűjtése, szedése, tárolása
Azokról a növényekről, amelyek már teljesen kifejlettek, évente maximum 5 alkalommal ajánlott levágni a leveleket. Ezt ollóval és védőkesztyűben érdemes megtenni, mert a növény apró, rövid szőrei a bőrre izgató hatással vannak. A leveleket kiszárítva, lezárt, hűvös helyen kell tartani. Ne vágjunk le leveleket az első pár évben ősz eleje után!
Története
Már a görögök és a rómaiak is termesztették, felhasználása mintegy 2000 éves múlttal rendelkezik. és gyógynövényként használták. Európában és Ázsia egyes országaiban is őshonos. Észak-Amerikába Európából vitték be, mint gyógynövényt, ma már általánosan elterjedt gyomnövény.
Angliába Oroszországból való bekerülése után takarmánynövényként kezelték. Az 1840-es években az ír burgonya-éhínség által okozott sok nélkülözés miatt egy angol tudós, Henry Doubleday (1813-1902), - aki az Egyesült Államokban kiadói birodalmat épített fel -, finanszírozott egy kutatást, melyben a fekete nadálytő táplálkozási céllal történő felhasználásnak lehetőségeit vizsgálták. A gazdák a növényt potenciális szarvasmarha takarmánynak látták. Doubleday éveket szentelt a növény kutatására az életéből, és ő magas is termesztette. A sors a kezére játszott, mert a növény, amelyet Oroszországból rendelt, kereszteződött egy másik fekete nadálytő típussal, és az új hibrid erő, amely létrejött, nagy hozamot adott, felülmúlva minden egyéb takarmánynövényt. [1] Sajnálatos módon Doubleday fekete nadálytővel kapcsolatos kutatásainak eredményei a halála után megsemmisültek, mert a családja elégette feljegyzéseit. A fekete nadálytő iránt Angliában Lawrence D Hills (1911 – 1991) mutatott később még nagy érdeklődést, aki az essexi Bockingban különböző fekete nadálytő típusokkal kísérletezett. Összehasonlította őket össze terméshozam és tápérték szempontjából, majd kutatásainak eredményeiről könyvet is jelentetett meg a növény potenciális előnyeiről takarmánynövényként való felhasználását illetően.[1]
Japánban nagyon népszerű gyógynövény, melyet sok helyen termesztenek állati takarmányként.
Botanikai leírása
Az édeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, évelő növény, mely Európában és Ázsiában őshonos, de ma már Észak-Amerikában is elterjedt gyógynövény.[1] Szereti a nedves, mésztartalmú, tápanyagban gazdag réteket, tavak és folyók partját. Akár az 1 méteres magasságot is elérheti, nagy, erős növénnyé válik megfelelő körülmények között. Könnyen termeszthető, rendkívül alkalmazkodó növény. Maga a gyökér nagy, vastag, masszív, elágazó és könnyen tördelhető. Kívülről fekete, de felvágásnál láthatóvá válik a belül krémes fehér belseje. Kivonata enyhén nyálkás a gyökérben található nyákanyagok miatt, melyek kioldódnak belőle a kivonás során. Aránylag nagy, lándzsás leveleit durva szőrszálak borítják. Az alsó levelek akár 25 cm hosszúra is megnőhetnek. Virágai alakja egy kisebb haranghoz hasonlítanak és és sűrű függő fürtökben helyezkednek el. Színük a virág fajtájától függ, lehet lilás-kék, rózsaszínű, ciklámen, fehér és krémes sárga színű is.
A népgyógyászat a levelét és a gyökérét használja fel. Vannak országok, ahol tavasszal friss hajtásait leveleit zöldségként használják fel, levesekhez és salátákhoz adják hozzá. Figyelemreméltó az a képessége, hogy hatalmas mértékű tápanyagot húzzon fel a talajból és tárolja azokat vastag leveleiben, melyek rengeteg nitrogént és hamuzsírt tartalmaznak. A gyökerei nagyon mélyre lehatolnak az altalajba, így még olyan helyekről is fel tudják hozni a tápanyagokat, ahová más növények gyökerei le sem jutnak. Amikor aszály, kártevők vagy viharok tesznek tönkre más növényeket, a fekete nadálytő tovább növekszik, nagyon szívós növény. Napfényt és mély talajt igényel. Jól tolerálja a nagyon nedves talajts, és a szárazabb időjárási viszonyokat is. Angolszász területen előszeretettel használják komposzt-aktivátorként.Teljes napsütésben és félárnyékben is termeszthető. A leveleket évente ötször-hatszor is le lehet vágni anélkül, hogy a növény károsodna. Baromfi takarmánynak is kiváló. [1]
Az Európa Tanács (Council of Europe) megengedi élelmiszer aromaként való felhasználást.
Felhasznált irodalom
Maria Treben: Egészség Isten patikájábólVarró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
Earl Mindell: Gyógyfüvek Bibliája
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
)
