Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Mezei zsurló gyógyhatása

    Mezei_zsulro_gyogyhatasa_Equisetum arvense

    Mezei zsurló (Equisetum arvense)

    Gyógyhatása

    Közismert húgyúti fertőtlenítő, mely cickafarkkal, királydinnyével, borókával és korianderrel kombinálva serkenti a vese működését. Oldja a vesekövet, fertőtleníti a húgyutakat, valamint segíti a légutak gyógyulását. Fogyasztása ajánlott különböző tüdőbetegségek esetén is. Kúraszerű fogyasztása csökkenti a magas vérnyomást. Főzete mérsékli a túlzott menstruációs vérzés erősségét. A hasnyálmirigyet és a májat megtisztítja a lerakódásoktól. Segíti az epekő eltávolítását.

    Felhasználás külsőleg

    Külsőleges alkalmazását javasolják reumás panaszok és ízületi gyulladás esetén. Hideg főzete rózsaszirommal vegyítve pihentetően hat a gyulladt szemekre.
     

    Állapotok, amelyekben ajánlott

    • ízületi gyulladások
    • ínproblémák
    • csonttörés
    • köröm-és hajtöredezés
    • fogszuvasodás
    • orrvérzés
    • fogínygyulladás
    • szemgyulladás
    • epekő
    • vesekő
    • húgyúti fertőzések
    • ödéma
    • nehézlégzés
    • reuma
    • felszíni sebek
    • sömör
    • kelések
    • tuberkulózis
    • magas vérnyomás
    • nemi fertőzés
    • fehérfolyás
    • vesemedence-gyulladás
    • köszvény

     

    Mezei zsurló tea készítése

    300 gramm vízzel főzzön negyedóráig 10 gramm összevágott zsurlót. Hagyja állni pár percig, majd szűrje le. Reggeli előtt, éhgyomorra fogyassza!

    Vesekő kihajtására alkalmas tea: 1,5 dl forró vízben áztasson 5 percig 6 gramm száraz drogot, majd szűrje le.

    Mezei zsurló főzetből készített borogatás: 10 dl forrásban lévő vízhez adjon hozzá 10 gramm drogot. Várja meg, amíg kihűl a keverék, majd használja a külső sérülések tisztítására, fertőtlenítésére.

    Mezei zsurló teaforrázat: 1 csésze forró vízbe rakjon 4 gramm szárított növényt. Hagyja állni negyedóráig. Naponta 3 csésze fogyasztása ajánlott.

    Ülőfürdő készítése: 10 percig főzzön 200 gramm drogot 2 liter vízben, majd hagyja ázni 20 percig. Ezt követően szűrje le, és a kapott keveréket adja a fürdővizéhez. Maximum 15 percig használja az ülőfürdőt!

     

    Mellékhatás, ellenjavallat

    Szív-és veseelégtelenség esetén nem ajánlott a fogyasztása! Gyerekeknek csak kis dózisban adható, mert kiszáradást okozhat! Idős emberek, állapotos nők számára nem javasolt a bevitele! A tavasszal szedett világos szárak mérgezők!

    Mezei zsurló gyógyhatása röviden

    Vízhajtó, hűtő vértisztító, salaktalanító, vérzéscsillapító, szívnyugtató, fertőtlenítő, ásványianyag pótló, gyulladásgátló, sebgyógyító

    Hatóanyagai: flavonoidokk, kovasav, szaponinok, kávésav-származékok.

    Népies neve: lófarkfű, békaláb, kannamosófű, bábaguzsaly, cindrót, békarokka, sikárlófű, ólomsimítófű, üvegmosó, tálmosó, cindrót, siklófű.

    Angol neve: field horsetail, common horsetail.

    Hasznos része: A Magyar Gyógyszerkönyv hivatalos drogként nevezi meg a mezei zsurló meddő, elágazó, zöld színű föld feletti hajtásait (Equiseti herba).

     

    Gyűjtése, szedése, tárolása

    A mezei zsurló meddő hajtásainak begyűjtési ideje a nyári időszakra esik. Nem ajánlatos összetéveszteni a mocsári zuzmóvak, amely mérgező tulajdonságokkal rendelkezik! Szárítása száraz helyen történik, a lemorzsolást követően jól szigetelő dobozban tárolható.

     

    Története

    A mezei zsurló története egészen a dinoszauruszok koráig nyúlik vissza. Ebben az időben élt ugyanis ennek a növénynek az elődje, amely 200 ezer évvel ezelőtt még egy fa méretével vetekedett. Már az ókorban felfedezték kiválóságát, kezdetektől fogva a háziasszonyok kegyét élvezhette. Ugyanis a zsurlók nagyon gazdagok kovasavban, és a megkeményedett kovabordáiknak köszönhetően remek edénysúrolókként funkcionáltak. Egészen a XVIII. századig használták a növényt lábosok, edények tisztítására. Legfőképp az ónból készült tárgyak fényesítésére volt alkalmas, a fémedények belső részén pedig „természetes” teflonbevonatot képezett.

    Az „aranyláz” idején az aranyásók legkedveltebb jelzőnövénye volt, mivel a talajban lévő arany felhalmozódott a zsurlóban, így pedig könnyebb volt a keresett nemesfém megtalálása. A XVI. században íródott füveskönyvek már gyógyhatásairól írtak, főként a véralvadást segítő hatása került ekkoriban kiemelésre. Nemzetségneve, a latin Equisetum Pliniustól eredhet, aki az equus (ló) és a saeta (állati szőr) szavak összevonásából hozta létre a mezei zsurló nevét, amely reflektált a spóratartó alakjára.

    Hazánkban 1803-ban bukkan fel mai alakjában, de már 1783-ban van róla adatunk surló-fü alakban. Ennél a megnevezésnél szintén a növény funkcionális felhasználása kerül előtérbe, vagyis a dörzsölőszerként való alkalmazása. A népi mondások szerint termékenység-fokozó növény, a hagyomány szerint, ha egy kisbabára vágyó nő zsurlóval kitömött párnán alszik, akkor hamar meg fog foganni.

     

    Botanikai leírása, termesztése

    Szinte az egész világon megtalálható, évelő növény, amely a zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozik. Kétféle szárral rendelkezik: a barnás színű termőszárral, amely előbb kihajt, és a szürkészöld meddőszárral, amely csak később bújik elő. Örvökben álló tömör, négyélű ágai vannak, összeforrt csökevényes levelei pedig hüvelyként fonják körül a szárat. Kedvelt élőhelyei a lápos, nyirkos helyek, de megél a szárazabb területeken is. Jól bírja a hideget, nem fagy el a téli időszakban sem.
    Tavaszi tőosztással szaporítható, de termőhelyeiken általában spórákkal szaporodnak. Könnyen gyomnövénnyé válhat, ugyanis a számára kedvező területekről nagyon nehéz kiirtani. Ausztráliában veszélyes gyomnövényként tartják nyilván, törvény tiltja a szaporítását, és előírja a kötelező irtását. Magyarországon az Alföld egyes területein és a hegyvidékekben is megtalálható.

     

    Felhasznált irodalom

    Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
    Gyógynövények kincsestára
    Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
    Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
    Reader’s Digest: A természet füvészkertje
    Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
    Kissné Dogossy Éva, Zsoldos Márton: A természet kincseskamrája
    Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
    Rácz János: Gyógyhatású növények
    Tartalomhoz tartozó címkék:

    Keresés