Mezei zsurló gyógyhatása

Mezei zsurló (Equisetum arvense)

Gyógyhatása

Közismert húgyúti fertőtlenítő, mely cickafarkkal, királydinnyével, borókával és korianderrel kombinálva serkenti a vese működését. Oldja a vesekövet, fertőtleníti a húgyutakat, valamint segíti a légutak gyógyulását. Fogyasztása ajánlott különböző tüdőbetegségek esetén is. Kúraszerű fogyasztása csökkenti a magas vérnyomást. Főzete mérsékli a túlzott menstruációs vérzés erősségét. A hasnyálmirigyet és a májat megtisztítja a lerakódásoktól. Segíti az epekő eltávolítását.

Felhasználás külsőleg

Külsőleges alkalmazását javasolják reumás panaszok és ízületi gyulladás esetén. Hideg főzete rózsaszirommal vegyítve pihentetően hat a gyulladt szemekre.
 

Állapotok, amelyekben ajánlott

• ízületi gyulladások
• ínproblémák
• csonttörés
• köröm-és hajtöredezés
• fogszuvasodás
• orrvérzés
• fogínygyulladás
• szemgyulladás
• epekő
• vesekő
• húgyúti fertőzések
• ödéma
• nehézlégzés
• reuma
• felszíni sebek
• sömör
• kelések
• tuberkulózis
• magas vérnyomás
• nemi fertőzés
• fehérfolyás
• vesemedence-gyulladás
• köszvény

 

Mezei zsurló tea készítése

300 gramm vízzel főzzön negyedóráig 10 gramm összevágott zsurlót. Hagyja állni pár percig, majd szűrje le. Reggeli előtt, éhgyomorra fogyassza!

Vesekő kihajtására alkalmas tea: 1,5 dl forró vízben áztasson 5 percig 6 gramm száraz drogot, majd szűrje le.

Mezei zsurló főzetből készített borogatás: 10 dl forrásban lévő vízhez adjon hozzá 10 gramm drogot. Várja meg, amíg kihűl a keverék, majd használja a külső sérülések tisztítására, fertőtlenítésére.

Mezei zsurló teaforrázat: 1 csésze forró vízbe rakjon 4 gramm szárított növényt. Hagyja állni negyedóráig. Naponta 3 csésze fogyasztása ajánlott.

Ülőfürdő készítése: 10 percig főzzön 200 gramm drogot 2 liter vízben, majd hagyja ázni 20 percig. Ezt követően szűrje le, és a kapott keveréket adja a fürdővizéhez. Maximum 15 percig használja az ülőfürdőt!

 

Mellékhatás, ellenjavallat

Szív-és veseelégtelenség esetén nem ajánlott a fogyasztása! Gyerekeknek csak kis dózisban adható, mert kiszáradást okozhat! Idős emberek, állapotos nők számára nem javasolt a bevitele! A tavasszal szedett világos szárak mérgezők!

Mezei zsurló gyógyhatása röviden

Vízhajtó, hűtő vértisztító, salaktalanító, vérzéscsillapító, szívnyugtató, fertőtlenítő, ásványianyag pótló, gyulladásgátló, sebgyógyító

Hatóanyagai: flavonoidokk, kovasav, szaponinok, kávésav-származékok.

Népies neve: lófarkfű, békaláb, kannamosófű, bábaguzsaly, cindrót, békarokka, sikárlófű, ólomsimítófű, üvegmosó, tálmosó, cindrót, siklófű.

Angol neve: field horsetail, common horsetail.

Hasznos része: A Magyar Gyógyszerkönyv hivatalos drogként nevezi meg a mezei zsurló meddő, elágazó, zöld színű föld feletti hajtásait (Equiseti herba).

 

Gyűjtése, szedése, tárolása

A mezei zsurló meddő hajtásainak begyűjtési ideje a nyári időszakra esik. Nem ajánlatos összetéveszteni a mocsári zuzmóvak, amely mérgező tulajdonságokkal rendelkezik! Szárítása száraz helyen történik, a lemorzsolást követően jól szigetelő dobozban tárolható.

 

Története

A mezei zsurló története egészen a dinoszauruszok koráig nyúlik vissza. Ebben az időben élt ugyanis ennek a növénynek az elődje, amely 200 ezer évvel ezelőtt még egy fa méretével vetekedett. Már az ókorban felfedezték kiválóságát, kezdetektől fogva a háziasszonyok kegyét élvezhette. Ugyanis a zsurlók nagyon gazdagok kovasavban, és a megkeményedett kovabordáiknak köszönhetően remek edénysúrolókként funkcionáltak. Egészen a XVIII. századig használták a növényt lábosok, edények tisztítására. Legfőképp az ónból készült tárgyak fényesítésére volt alkalmas, a fémedények belső részén pedig „természetes” teflonbevonatot képezett.

Az „aranyláz” idején az aranyásók legkedveltebb jelzőnövénye volt, mivel a talajban lévő arany felhalmozódott a zsurlóban, így pedig könnyebb volt a keresett nemesfém megtalálása. A XVI. században íródott füveskönyvek már gyógyhatásairól írtak, főként a véralvadást segítő hatása került ekkoriban kiemelésre. Nemzetségneve, a latin Equisetum Pliniustól eredhet, aki az equus (ló) és a saeta (állati szőr) szavak összevonásából hozta létre a mezei zsurló nevét, amely reflektált a spóratartó alakjára.

Hazánkban 1803-ban bukkan fel mai alakjában, de már 1783-ban van róla adatunk surló-fü alakban. Ennél a megnevezésnél szintén a növény funkcionális felhasználása kerül előtérbe, vagyis a dörzsölőszerként való alkalmazása. A népi mondások szerint termékenység-fokozó növény, a hagyomány szerint, ha egy kisbabára vágyó nő zsurlóval kitömött párnán alszik, akkor hamar meg fog foganni.

 

Botanikai leírása, termesztése

Szinte az egész világon megtalálható, évelő növény, amely a zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozik. Kétféle szárral rendelkezik: a barnás színű termőszárral, amely előbb kihajt, és a szürkészöld meddőszárral, amely csak később bújik elő. Örvökben álló tömör, négyélű ágai vannak, összeforrt csökevényes levelei pedig hüvelyként fonják körül a szárat. Kedvelt élőhelyei a lápos, nyirkos helyek, de megél a szárazabb területeken is. Jól bírja a hideget, nem fagy el a téli időszakban sem.
Tavaszi tőosztással szaporítható, de termőhelyeiken általában spórákkal szaporodnak. Könnyen gyomnövénnyé válhat, ugyanis a számára kedvező területekről nagyon nehéz kiirtani. Ausztráliában veszélyes gyomnövényként tartják nyilván, törvény tiltja a szaporítását, és előírja a kötelező irtását. Magyarországon az Alföld egyes területein és a hegyvidékekben is megtalálható.

 

Felhasznált irodalom

Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Gyógynövények kincsestára
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
Kissné Dogossy Éva, Zsoldos Márton: A természet kincseskamrája
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
Rácz János: Gyógyhatású növények