Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Csattanó maszlag gyógyhatása

    Csattanó maszlag gyógyhatása

    Csattanó maszlag  (Datura stramonium)

    Gyógyhatása

    Tropánvázas alkaloidokat tartalmaz, amelyek tágítják a pupillát, így hasonló hatást ér el, mint a nadragulya. A csattanó maszlag kivonatát felhasználják a Parkinson-kór kezelésére. Félszintetikus származékait görcsoldóként alkalmazzák gyomorfekélyes betegek kezelésére, idült, görcsös székrekedésben, de főleg vese-és eperohamokban, menstruációs fájdalmakban és tengeribetegségben. A csattanó maszlag levelei tüdőasztma elleni „dohány” -keverék, illetőleg cigaretta készítésére használták. Ennek a füstje megelőzheti az asztmás rohamok kialakulását, növeli a légzési térfogatot, csökkenti a hörgőcskék kóros váladéktermelését, ezért könnyíti a légzést.

    Felhasználás külsőleg

    A népgyógyászat régen a csattanó maszlag megpörkölt magjait az odvas, fájó fogak kezelésére alkalmazta. Felhasználható reuma ellen a maszlag főzetéből elkészített bedörzsölő szer. A levele tisztítja és fertőtleníti a bőrfelszín sebeit.

    Állapotok, amelyekben ajánlott

    • szűk pupillák
    • stressz
    • ideggyengeség
    • gyomorfekély
    • görcsös székrekedés
    • vesegondok
    • epeproblémák
    • erős menstruációs görcsök
    • tengeribetegség
    • hányinger
    • tüdőasztma
    • köhögés
    • nehézlégzés
    • Parkinson-kór


    Ellenjavallat

    A csattanó maszlag bogyótermése erősen mérgező hatása, már pár szem bevétele is súlyos következményekkel járhat! A mérgezés tünetei között szerepel a pupillák túlzott kitágulása, a kiszáradt száj, a nehéz vizelés, a szapora szívműködés és a bőrpír.
    Erős hallucinációkat okozhat, függőséget okoz! Nem javasolt az alkalmazása gyomor-és bélszűkület, valamint tüdőödéma esetén! Gyermekek, terhes és szoptató nők számára tilos a fogyasztása!

    Csattanó maszlag hatása röviden

    Görcsoldó, köhögéscsillapító, nyugtató, légzéskönnyítő.
    Hatóanyagai: azotoidok, tropánvázas alkaloidok (hioszciamin, szkopolamin, atropin), flavonoidok, hidroxi-kumarinok.

    Népies neve: maszlagos redőszirom, maszlag, csodafa, pukkantó, csudafa, bariska, dögfű, csattanóvirág, pocafű, tövisalma, bocamag, fuvóka.

    Angol neve: jimsonweed, devil's snare.

    Hasznos része: A csattanó maszlag VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben megnevezett felhasználható része a még virágzó növény levelei (Stramonii folium).

    Gyűjtése, szedése, tárolása

    A növény levelei a nyéllel együtt virágzás idején gyűjthetők, egészen az elvirágzásig. A legjobb drogot azok a levelek szolgáltatják, amelyek teljesen kifejlődtek, de még nem öregedtek meg, ezeknek sokkal magasabb az alkaloid-tartalmuk. A kiszárítás fedett, jól szellőző helyen történik.

    Története

    Amerika felfedezését követően, az 1490-es évek környékén került először Európába a csattanó maszlag. Elsőként a XVI. század közepén, Spanyolországban kezdték el termeszteni, de csak, mint kerti dísznövényt. Nem tudott gyorsan meghonosodni ezen a területen, mert a legtöbben csak bódítószerek és bájitalok alapanyagaként ismerték, így a keresztény egyház nem támogatta a felhasználását. Csupán a vajákosok és a boszorkányok körében volt népszerű, és csak később vált általánosan elfogadottá a használata. Magjait régebben narkotikus hatása miatt alkalmazták, így például a Kháli istennőt tisztelő szekta tagjai gyakran igénybe vették merényleteik elkövetése előtt és közben. A frigid nők könnyedén elcsábíthatóvá váltak tőle, és a lankadó nemi vágyat is a csattanó maszlag segítségével fokozták. Nagyon erős pszichotikus hatásának köszönhetően sok természeti nép úgy vélte, hogy az istenek növénye. A Mexikó területén elő bennszülött törzsek a kezdetektől alkalmazták problémáik orvoslására, a spanyol toloache név is tőlük származtatható. Ma is több mexikói falusi templomban látható a pogány szent, Santo Toloache képmása.

    Botanikai leírása, termesztése

    Dél-Amerikában, Ázsiában és Európában egyaránt fellelhető a csattanós maszlag. A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, egyéves növény. Lágy szára kettős bogas elágazású, magassága pedig elérheti akár az 1 métert is. Levelei szórt állásban helyezkednek el a szár alsó részében, felületük kopasz, szélük egyenlőtlenül fogazott és öblösen karéjos. A levélhónaljban fejlődik ki nagy, tölcsér formájú, fehér virága, melyeknek jellegzetessége, hogy csak este nyílik, majd a rákövetkező éjjel már be is csukódik. Termése gömbölyű, tüskével beburkolt toktermés. A meszes, jó vízellátású, tápanyagban gazdag talajok számára a legideálisabbak, emellett nagy a meleg-és a fényigénye.

     

    Felhasznált irodalom

    Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
    Rácz János: Gyógyhatású növények
    Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
    Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár

    Tartalomhoz tartozó címkék:

    Keresés